Az előnyben részesített típus

Miért lehet a többiek közül kitűnő legjobb kutya a vesztes

E. Katie Gammill

Fordította: Poór Katalin

Köszönet a cikk írójának!

Many thanks to the author!

A legjobb a legjobbak között vagy egy olyan, mint a többi? Manapság tele vannak a ringek úgy nevezett “előnyben részesített típusú” kutyákkal s sok fajtánál ennek a típusnak alig van köze a fajta standardjéhez.

  Amikor a “jelenlegi típus” nem azt jelenti, hogy a kutya korrekt, akkor a legjobb kutya veszíthet, mert sok ringben valamelyik komoly hiba a kiváló. Egy kutyás barátom, aki több éve már nem volt kiállításon, eljött velem néhány helyi kiállításra. Örült a lehetőségnek, hogy a pár éves szünet után kutyákat nézegethet, de hamarosan láthatóan zavart lett. Még kényelmetlenebbül érezte magát, amikor egy “az átlagosnál is rosszabb” kutya kapta meg a BOB címet. A csodálatos fajtájának ekkora romlása teljesen összetörte a lelkét. Kijelentette, hogy teljesen hiábavaló lenne ma egy standardnek megfelelö, korrekt kutyát kiállítani, amikor némely bíró úgy érzi kénytelen olyan kutyákat kihozni győztesnek, akik olyanok, mint a benevezett kutyák többsége.

  Miután megfigyelt más fajtákat is megjegyezte, hogy hiányzanak a nyakak, az elsőlábak mozásai kötöttek amit a hiányos hátsó rész követ is; beszélgettünk az ú n “boldog farkok”-ról meg a fajtákban előforduló különböző típusokról. Néztük a hibás mozgásokat és láttuk a szőröket, amiket a kutyák a földön húztak maguk után. Gyenge lábközepek és túlszögelt csánkok tették teljessé a képet. Barátnőm nem tudta felfogni mi okozta ezeket az elváltozásokat korábban egészségesen működő kutyáknál ilyen rövid idő alatt. Úgy tűnik a korrekt kutyák áldozatai lettek annak, amit talán úgy lehetne nevezni, hogy a “középszerű tökéletesítése”.

Manapság sok tenyésztő és tulajdonos az eredményre koncentrál s nem vesz részt olyan kiállításokon, ahol ez a sok különböző fajtatípus megzavarja a bírót és a nézőket is. Ezt a megállapítást annak tudatában teszem, hogy lehet most szurokban s tollakban fognak megforgatni, de egyre inkább az a helyzet, hogy a tenyészmunkád legsikerültebb kutyája lehet pont az, akivel legnehezebb a championátust megszerezned. Mert pont ez a kutya lesz az, aki különbözik a többiektől a ringben, s szokás szerint ugye azt szórják ki először, aki nem hasonlít a többséghez. Miért? Vannak bírók, akik bizonyos fajtákban bizonytalanok s ezért bátortalanok, s ezek inkább azt választják, hogy azt a kutyát küldik ki először, aki nem olyan mint a többi, inkább, mint kockáztatni merjenek. Ez érthető, de helyes e az, hogy ezek a bizonytalan emberek elbírálják mások kutyáit?

Öreg tanítómesterem mondta: “A típus ingája lenghet ide meg oda, de azok akik maradnak a standardhez hűek, azok győznek a végén.” Azoknak az elkötelezett tenyésztőknek, akik mindvégig hűek maradtak a standardban megadott típushoz, van meg a tudása ahhoz, hogy miután egy fajta elérte a mélypontot, azt újra visszahozzák az eredeti szinvonalára.

Bíráljon e egy bíró egy kutyát abból a szempontból, hogy ez a kutya segíteni tud a fajta hibáinak javításában? NEM! Az a tenyésztők feladata, hogy egy ilyen kutyát tenyésztésbe vegyenek függetlenül attól milyen eredményeket ér el a kiállíásokon. A bírók feladata, hogy legjobb tudásuknak megfelelően, igazságosan és hatékonyan a hivatalos standard szerint bíráljanak. A bírók megpróbálják elkerülni, hogy a fajtajellegnek nem megfelelő kutyákat díjjazzák, de a bíróknak nagyon kevés lehetőségük van a tenyésztés Pandóra szelencéjébe belelátni.

Egy régóta tiszteletnek örvendő kutyás az egyik előadáson ezzel az állítással fordult hozzám: “Egy bíró NEM KÖVETHET EL HIBÁT, ha a győztesekeket azokból a kutyákból választja ki, akik megfelelnek az aznapi kiállításon bemutatott kutyák többségének.” Az én válaszom erre az volt: “Természetesen nem!” Hát igen, ezt mosmár én is elhiszem! Miután megfigyeltem egy all-round bíró bírálatát a ring széléről, láttam amint két valóban kiváló egyedet egyből kiküldött, mert azok máskép néztek ki, mint a többiek a ringben a rövid nyakukkal, túlzott hátsó csánkszögelésükkel, az átlagnál kisebb méretükkel, akiknek nem volt kellő mozgásuk oldalról nézve s tipegtek a ringben, mint valami kis szőrös karikatúrái a fajtának.

Ez a fura nézet, a kutyák egymáshoz való hasonlóságának értékelése, sok fajtánál uralja a ringben a terepet és nemcsak a bíróknál. Megkérdezve egy tenyésztőt mit ír a fajtája a standardben a fej síkjáról a tenyésztő válasza az volt: “Mik a párhuzamos síkok?” Beszéltünk a nyakszirtcsontról, a rövid és közepes arcorri részről, harmónikus felépítésü fejről stb. Elolvasni a standardet vagy azt alkalmazni két teljesen különböző dolog.

A bíróknak tudniuk kell megindokolni miért nyer az egyik kutya a másik előtt. Lehet, hogy ezért használják ugyanazokat a kifejezéseket a különböző standardekben, hogy megkönnyítsék a bírók munkáját? Ha valaki le tud írni egy bulldogot és egy afgán agarat ugyanazokat a kifejezésekt használva, akkor az a valaki legyen szíves jelentkezzen. A pontozásos bírálati rendszer megszüntetése negatív hatással járt. Amikor a végleges döntést kell meghozni két összevethető kutya között, akkor az embernek van már valami fogalma arról melyiket s miért prioritálja. 

Ha egy bíró csak azért díjaz egy kutyát, mert az a többséghez hasonló, akkor az olyan, mint egy Judás csókja mindegyik fajtának. Ez ugyanis arra készteti az embereket, hogy inkább “nyerőket” tenyésszenek, nem pedig a standardnek megfelelőket. A bírói tanfolyamon beszélnek az egészséges, ép felépítésről, de a legfontosabbnak a típust tartják. A bíróképzők feltételezik, hogy a tanfolyamra jelentkező aspiránsok tisztában vannak azzal, mi a felépítés és a megfelelő mozgás. Típus egészséges felépítés hiánya ugyanannyira káros egy fajtára, mint az egészséges felépítés típus nélkül. Egy rossz első rész és egy rossz hátsó mozgásban “harmóniát” mutat. Két rosszból akkor egy jó lesz? A cél “harmónia a típus és az egészséges felépítés között”. Egy kutyának el kell tudnia menni az ivólábosáig anélkül, hogy a saját lábaiba belebotlana!

Ez a következő kérdéshez vezet. A bírók nem a “standardek védőszentjei?” A bírói képzés NEM hibás. A probléma talán az, hogy bizonyos aspiránsok mikor bírálnak mit NEM tesznek le az asztalra. Egy fajtát bírálni megtiszteltetés de a bíró felelős megérteni s tudni a “Basic Dog 101”. Az AKC (Amerikai Kennelklub) által megkövetelt anatómia vizsga nem mutatja ki a vizsgázók tudását és nem garancia arra sem, hogy egy bíró analizálni tudja a felépítést s a mozgást.

Vannak tenyésztők akik bírók is manapság, akik a kutya minőségére s jelentőségére a fajta jövőjére nézve egyáltalán nem gondolnak, csak elküldik a kutyájukat egy handlerrel a kiállításokra. Nem kellene bíró- s tenyésztőknek még inkább vigyázniuk arra, hogy korrekt kutyákat küldjenek a nyilvánosság elé? A tenyésztők felelősek azért, hogy olyan kutyákat kiállítsanak, akik a “legjobbak legjobbjai” s nem olyanokat akik csak azért nyernek, mert “olyanok, mint a többiek”. Ugyanis amikor ez utóbbit teszik akkor hibás jeleket adnak le úgy a ring mellett álló nézőknek, mint a kezdő bíróknak.

Nagy kárára válik minden fajtának, mikor a bíró azt mondja, “Biztos ez az amit a tenyésztők akarnak, hiszen ezzel a típussal van tele a ring.” Tenyésztők és bírók egyaránt felelősséggel tartoznak azért hogy a standard szerint tenyésszenek és bíráljanak. 

A handlerek vállalják e klienseiknek olyan kutyáját kiállítani, akiről TUDJÁK, hogy nem jó reprezentánsa a fajtának? Tenyésztők és kiállítók felelőséggel tartoznak azért, hogy csak olyan kutyákat propagáljanak akik REPREZENTÁLJÁK a fajtájuk standardjét, s az olyanokat, akik nem, családtagoknak adják oda! Egy jó handler mindent el kell kövessen azért, hogy megszerezze a rábízott kutyának a Championátust, de ők is felelősséggel tartoznak s sokkal szelektívebbnek kellene lenniük a megbízóik kutyáival szemben. Azok a handlerek, akik elolvassák a standardet és nemet mernek mondani egy rosszabb minőségü kutyára tiszteletet érdemelnek. 

Egy kutya reklámozása nem mindig jelenti azt, hogy az a kutya a fajtájának “kitűnő” képviselője. A handlerek nemcsak “jó kutyákat” mutatnak be. A reklámnak van valamennyi befolyása, s ha egy bíró csak a reklám miatt választ kutyákat nyerni akkor nagyon rosszat tesz a fajtának és ez visszahat bírói tudásának szintjére.

“Prioritált bírálat” káros lehet a fajtákra, mert a bíró csak egy vagy egy pár dolgot néz a kutyákban, mint pl a szemek, fültűzés, mancsok vagy a szőr színe. Ezért van az, hogy bizonyos fajtaspecialista bírók inkább kiemelik egy-egy tulajdonságát a kutyának, mint az egész összbenyomást. A kiemelkedő tulajdonságok fontosak, de a kutya összbenyomásának a szemnek tetszőnek kell lennie. Egyetlen kiváló része egy kutyának nem feledtetheti a sok rossz tulajdonságát. Prioritált bírálat a magyarázata annak, miért tart némelyik bírónak olyan sokáig amig egy-egy osztályt lebírálnak.

Döbbent kiállítók szoktak megkeresni komoly aggodalmaikkal ami a sportunkat illeti. Idő s erőfeszítés kell ahhoz, hogy hogy megértsük mit is jelent a “fajtajelleg” és mitől “kitűnő” egy egyede a fajtának. Nincs ehhez mellékút. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. De ennek a véleménynek az alapja a fajta ismerete s tudása. Személyes vélemény csak akkor jöhet számításba, amikor két a standard szerint egyenlő egyed között kell választani.

Mégegy dolog az ú n “spot entering”. Az biztos, hogy ma az emberek olyan bírókhoz neveznek be, akikről tudják van esélyük nyerni náluk. Mindamellett hogy lehet az, hogy egy négy napos hétvégi kiállítási sorozaton csütörtökön egy pontot lehet szerezni, pénteken “major”-t, szombaton egy pontot, s vasárnap “major”-t? (Az amerikai kiállítási rendszer komplikált pontszámos. A pontszám attól függ hány kutya nevez abban a fajtában, melyik amerikai államban van a kiállítás, hány kutyát regisztráltak, stb s ettől függő pontszámot lehet szerezni. Ahhoz, hogy egy kutya Amerikai Champion legyen 15 pontot kell összeszednie, amiből legalább 2 “major” kell legyen.  A “major” azt jelenti, hogy olyan kiállításon vett részt a kutya ahol 3-5 pontot tudott kapni. Van olyan amerikai állam, ahol egy “major” 3 pontot jelent, van olyan ahol 5-öt.) Nem az lenne a helyes, hogy támogassuk azt aki minket támogat s mind a négy napra benevezünk? Ha van lehetőség egy “major”-ra, ne tegyük azt lehetetlenné azzal, hogy nem veszünk részt rajta. Ne nyomjunk fel a kant vagy szukát BOB-á anélkül, hogy először megkérdeznénk a többi kiállítót mi lenne előnyös nekik. Sok ember utazik nagy távolságokat s csak a kiállításon derül már ki, hogy valaki visszalépett vagy championná tette a kutyáját aki ahhoz kellett volna, hogy a kiállítás “major”-nak számitson. Régebben számíthattunk arra, hogy segítettük egymást. Ma legjobb esetben is “esetleg”, ha egyáltalán. Ez a ”sportszerű” viselkedés! 

Figyeld meg hogy mennek a ringben körbe a kutyák. Van olyan, amelyik felépítési hiba miatt nem mozog jól. Vannak vállak, amik nem nyilnak rendesen ezért a kutya könyökből mozog. Gondolkodj el azon, miért gyorsabb az egyik kutya, mint a másik. Analizáld a rövidszőrű fajtákat. Jegyezd meg amit tapasztaltál, vidd magaddal a saját fajtád ringjéhez és ”nézz a szőr alá”. Tanuld meg mi az a topline, testforma, fajtajellegnek megfelelő mozgás, toy/közepes/óriás. Tanulmányozzd egy ideig, majd nézz a lelked mélyébe. Manapság a nézők s a fajták elhivatottjai mind kétségbeesve néznek azon csodálkozva, hova tűntek a múlt jól funkcionáló kutyái. Sajnos vannak ma hibák amik annyira elterjedtek, hogy már ezek lettek a ”fajtánál kívánatos tulajdonságok”.

Miután felkértek arra, hogy erről a helyzetről írjak, elhatároztam időt szentelek arra, hogy elgondolkodom s megpróbálom a “teljes képet” átlátni. Nos a “teljes kép” miattunk van, s bizony nem túl szép. Én azért lettem bíró, mert kihívás volt számomra a legjobbak közül kiválasztani a standard szerint a legeslegjobbat. Imádom a kutyákat! Imádom az ÉP, EGÉSZSÉGES kutyákat akik FAJTATIPIKUSAK. Mindkét tulajdonság, akár hiszitek akár nem, megtalálható egy s ugyanazon kutyában! Ha összefogunk és mindannyian a “nevén merjük nevezni a gyereket”, akkor fognak a fajtáink FENNMARADNI. Azért tenyészteni, hogy nyerjünk, az egy meredeken lefelé vezető út. Csak az előbb leírt módon tudjuk biztosítani a fajták jövőjét. Hogy visszafordítsuk a dolgokat ahhoz elkötelezett tenyésztőkre és bírókra lesz szükség, kritikus handlerek kiválasztására és tudással rendelkező kiállítókra. A mi sportunk nem érdemel kevesebbet, mint a legjobbat amit adni tudunk. 

TEDD FEL MAGADNAK AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKET.

1. Miért kiállítanak olyan bírók akik tenyésztők is handlerek alkalmazásával olyan kutyákat akikről tudják, hogy nem felenek meg a standard szerinti kitűnőnek?

2. Miért vállaják el a handlerek az olyan kutyákat akikről tudják, hogy ahogy meglesz a Championátusuk, elkerülnek valahova családtagnak?

3. Kennel-vak vagy? Valóban a standard szerint tenyésztesz?

4. A tenyésztőknek és kezdőknek el kell e olvasniuk a standardot mielőtt kiválasztanak egy kant és egy szukát pároztatáshoz?

5. Mikor fog több tapasztalt tenyésztő kezdőket patronálni?

6. S végül: azok a kutyák, akiket a handler csak azért visz magával, hogy több bevétele legyen, tönkreteszik e a sportunkat?

Ahhoz, hogy egy fajtát visszatérítsünk a jó útra ETIKÁVAL RENDELKEZŐ HANDLEREKRE, ELKÖTELEZETT TENYÉSZTŐKRE, A STANDARDEK MEGÉRTÉSÉRE ÉS OLYAN SZAKMAILAG JÓ BÍRÓKRA VAN SZÜKSÉG, AKIK MERNEK FELELŐSÉGGEL SZELEKTÁLNI. Bírónak lenni nem abból áll, hogy az ember mindenkinek kedveskedik. A legjobb kutyát továbbküldeni a következő szintre és részese lenni diadalútjának a hírnévig egy életre szóló élmény.

Csak EGYETLEN standardje van minden fajtának. Az ”előnyben részesített típus” olyan, mint a tiszavirág, nagyon rövid életü! TENYÉSZTŐK, BÍRÓK ÉS KIÁLLÍTÓK EGYARÁNT FELELŐSEK A FAJTÁJUK STANDARDJÉNEK MEGŐRZÉSÉÉRT.